01-13 5Móz 2,1–15

január 13.

„Bizony az ÚR keze volt rajtuk, és kiirtotta őket a táborból mind egy szálig.”  (15. v.) 

Milyen nagy tévedés azt gondolni, hogy ha valaki Isten népéhez tartozik, akkor annak mindig jól megy a dolga. Isten mindent megbocsát neki, soha nem engedi a kenyér botját eltörni. Bizony, ha engedetlenek vagyunk, akkor így szól: „Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot” (Ez 14,13). Mózes az Isten kiválasztottja volt. Mégis a száműzöttség, majd a pusztai vándorlás, a nép vezetése, nem volt nehézségektől és próbáktól mentes. Nem volt könnyű elfogadni a büntetést – meglátni az igéret földjét és nem bemenni oda –, csak azért, mert a nép lázadásának hatása eluralkodott rajta. (2Móz 17,1. kk.). Az Egyiptomból szabadult választott nép oly sok csodát élt meg, mégis hitetlensége miatt a pusztában hullott el. Ők sem juthattak be az ígéret földjére, mert „az ÚR keze volt rajtuk...” Bizony rettenetes az Ő ítélete, ezt az Úr Jézus érezte csak igazán! Ne legyünk felelőtlenek! Jézus szaván is milyen sokszor mást értünk, mint amit mond: „...ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”  (Jn 12,26b)

Ajánlott igeszakasz: Ézs 5,25; Ézs 9,11–20
http://www.parokia.hu/bible/