09-14 4Móz 22,1–20

szeptember 14. „Isten azt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.” (12.v.)

Bálám alakja nagyon rejtélyes. Igéző, látnok ő, igen híres lehetett, ha az Eufrátesz mellől hívja el őt Bálák. Ma ez az átokmondás talán inkább vicces, kicsit a „vuduzásra” emlékeztet. Akkoriban a kimondott szónak nagy erőt tulajdonítottak, gondoljunk akár arra, ahogy Ádám elnevezi az állatokat és ezzel uralkodik is fölöttük. Bálák valószínűleg úgy gondolta, hogy ha egy ilyen látnok megfelelő révületben kimond bizonyos szavakat, akkor Izrael népe meggyengül, könnyebb lesz legyőzni. Számomra az a fontos ebben a történetben, hogy Bálám nem úgy volt „hívő”, ahogyan ma általában értjük ezt a szót. Megvolt a maga istenvilága, mágikus kapcsolata a természetfölöttivel, mégis meghallotta és lenyűgözte őt, amikor Isten szólt hozzá. Nagy reménység ez a történet arra nézve, hogy Isten mindenféle babonán, hitrendszeren, világképen képes áthatolni és megszólítani valakit. Különösen manapság fontos kérdés ez, amikor annyiféle pajzzsal szerelkezünk fel, csak hogy kikerüljük a Vele való találkozást.

Ajánlott igeszakasz: 1Móz 2,20; 5Móz 18,9–14
http://www.parokia.hu/bible/