09-15 4Móz 22,21–41

szeptember 15. „És megnyitotta az ÚR Bálám szemét, és látta az ÚR angyalát, amint az úton áll, és kivont fegyver van a kezében. Akkor meghajolt, és arcra borult.” (31.v.)

Ha csak a tegnapi igeszakaszt ismernénk Bálámról, ma talán a próféták között tartanánk őt számon, hiszen figyel az Úr útmutatására, nem cselekszik önkényesen. Rejtélyes történet ez, melyben első olvasatra úgy tűnik, mintha még Isten sem lenne következetes – egyszer engedi, egyszer tiltja, hogy Bálám elmenjen Bálák embereivel. A 19. versben viszont megfigyelhettük, hogy Bálám húzza az időt. Nem küldi el a követeket, hátha Isten „meggondolja magát” és valami mást mond, mint addig. Bálám tehát mégis vágyott arra a pénzre és Isten ezt nagyon jól tudta, ezért küldte az angyalt. Hogy Bálám mennyire vak volt, azt ez a történet mutatja a legjobban: Még a szamár is előbb látja meg az Úr angyalát, mint ő. A történet azonban számunkra is intő jel. Isten ismeri szívünk legrejtettebb szándékait is. És hiába palástoljuk el akár vallásos cselekedettel azokat, attól azok még ott vannak, hatnak. Lehet azonban egy szamarunk, vagy jobb esetben magunk is észrevehetjük, hogy az Úr szeretné felnyitni a szemünket.

 

Ajánlott igeszakasz: 2Pt 2,15; Júd 1,11; Péld 19,21; Mt 10,26
http://www.parokia.hu/bible/