Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Zsolt 148.
„Dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.” (13. v.)
Krisztus mennybemenetelekor nem csupán az egyik világból – a miénkből – a másik világba (Isten országába) került, hanem minden világ, a föld és az ég fölé emeltetett. Csak egy van, ami minden világ fölött való, ez pedig az ige, az kijelentés, amivel Isten megteremtette az eget és a földet. Ez a teremtő ige lett testté Krisztusban, és benne „közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) Krisztus mennybemenetelekor pedig nem más történik, minthogy a testté lett Krisztus újra Igévé lesz, hogy Isten Igéje uralkodjon mindenek felett. Áldozócsütörtökön nem csak az Istennek jobbján ülő Krisztusra tekintünk – ne vezessen félre minket ez a szép és kifejező kép! –, hanem dicsőítjük a föld és az ég fölött uralkodó Igét, ami által Isten a teremtés hatodik napján nemcsak bukott testünket teremtette meg, de a bennünk újjászületett új életet is létezésbe hívja. Azt az Igét dicsőítjük, amelyik Krisztusként minden mindenekben.
Ajánlott igeszakasz: Jn 1,1–18
Zsid 5,11–6,8
„Térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra.” (1. v.)
A zsidó nép életében a gyermek az édesapának való engedelmesség alatt áll, felnőtté válását pedig az Isten törvényének való engedelmesség hatálya alá való lépés jelentette. A gyermek csak ismerkedik az igével, a hitvalló élet alapjaival, és hitében a hitben előtte járókra támaszkodik. El kell jönnie viszont a pillanatnak, amikor egyedül kell Isten színe előtt megállnia. A felnőtté vált hívő ember már nem panaszkodhat a családi körülményeire, a nehéz természetű testvérre, a közösségére, a lelkipásztorára, az egyháza állapotára: meg kell állnia Isten színe előtt, és el kell kérnie személyes szolgálatát. A nagykorú hívő keresztény hitvallóvá válik: nem csak kér, vár és elvár Istentől, a közösségtől, hanem megkérdezi: mivel szolgálhatom Isten országát, hol van rám szükség? A nagykorú hitvalló keresztény azt keresi, hogy mit tehet a testvéréért, a közösségéért, az egyházáért. Nagy nyomorúsága Isten népének, hogy sokszor csak kéri a mennyei kenyeret, de adni a másiknak már nem akarja.
Ajánlott igeszakasz: Mt 14,13–21
Online Biblia
R – „Ezek közül valók valának az éneklők is, a Léviták közül a családfők, akik szabadosok valának egyéb tiszttől az ő kamarájokban; mert éjjel és nappal szolgálattal tartoznak vala.” (1Krón 9,33)
A templom szolgálatának meghatározott, pontos rendje van. Mindenkinek tudnia kell a maga kötelességét, amit más nem végez el helyette. Nincs elhanyagolható szolgálat. S különösképpen kihangsúlyozott az Úr magasztalásának szolgálata. Ezzel bízott meg engem az én Uram. Sok más irányú tennivaló alól szabaddá tett, de semmiképpen sem azért, hogy renyhe tétlenség kerítsen hatalmába. Teljes szívemből, minden erőmből kell szolgálnom. Éjjel és nappal legyek készen az Úr hálás magasztalására. – Énekem az Úr!
E – „Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.” (Jn 8,43)
A hallgatás kegyelme, a hallás kegyelme és az értés kegyelme előzi meg a hitre jutást. Isten cselekedete, a kegyelem műve ez az első feltétel: legyen mit hallgatni, szólaljon meg az Úr. A második: csendesedjem el, hallgassak, figyeljek. A harmadik: adjon fület, amivel hallani lehet. A negyedik: az engedelmesség Lelkével támogasson, hogy amit megértetett velem, megcselekedjem. – Így: elég az Ő kegyelme!
