Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Hós 6,1–6
„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte.” (1–2. v.)
Amikor az ember rájön, hogy Isten nélkül semmi, akkor gyorsan bűnbánatot tart. Akkor gyorsan elmondja újra a megtérő imát, akkor is, ha már életében többször elmondta. Mert csak így képes megszólítani Istent. Hirtelen mindent megért, ami vele történt addig. Megérti az aktuális nyomorúságát, és áldani kezdi Istent. Nem azt mondja, hogy bosszúálló az Úr, hanem azt, hogy megveri ugyan, de be is kötözi. A legfontosabb pedig az, hogy Isten életre is kelt. Amikor nehéz élethelyzetben vagyunk, nagyon nehéz először megérteni Isten akaratát. Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy amiben benne vagyunk, lehet, hogy miattunk történt. Megfogtuk a forró kályhát, tehát megsütöttük a kezünket, azért fáj. Pedig sokan és sokféleképpen mondták, hogy a kályha forró. Hajlamosak vagyunk mindig visszaesni abba az állapotba, amikor Isten félreállt az életünkben, és vár, mikor kiáltunk segítségért, mert Isten tudja, hogy kiáltani fogunk. De nem jön közelebb, vár, amíg mi jelentkezünk. Számára is nehéz ez, hiszen sokszor kérés nélkül is lehajol hozzánk.
Ajánlott igeszakasz: Mt 12,38–42
Hós 5,8–15
„Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.” (15. v.)
Amikor minden próbálkozásunk kudarcot vall, hogy segítsünk embertársunkon, de nem hallgat az okos szóra, nem hallgat a tapasztalatokra, nem hallgat semmire, csak a saját feje után megy, akkor a legjobb, ha békén hagyjuk, hadd járja be a neki rendelt utat. Ha segítségre lesz szüksége, majd jelentkezik. Mi, emberek is így teszünk. Így tesz Isten is. Szólt az akkori néphez, de az nem hallgatott rá, ezért Isten visszavonul. Mielőtt azt mondjuk, hogy mi már nem csinálunk ilyet, nézzünk szét alaposan a szívünkben, és vizsgáljuk meg, vajon tényleg igaz-e ez az állítás. Szeretnénk mások lenni, szeretnénk Isten kedvében járni, de szeretnénk embertársaink kedvében is járni. E kettő azonban gyakran nem ugyanaz: amikor az emberek elvárásait teljesítjük, azzal együtt elutasítjuk Istent. Elfeledkezünk róla, és csak akkor jut újra eszünkbe, amikor már mélyen benne vagyunk valami nyomorúságban. Ilyenkor sírva keressük Őt, pedig mindig ott volt, ott van, csak nem figyelünk rá.
Ajánlott igeszakasz: Ézs 26,16–21
Online Biblia
R – „A zsidóknak világosság támada, öröm, vigasság és tisztesség. És minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lőn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg őket.” (Eszt 8,16-17) A legsötétebb éjszakán is fény tör át, hogy biztassa, erősítse, boldoggá tegye Isten népét. Veszedelmek környékezhetik, úgy, hogy megremeg a szíve, ármány leselkedhetik reá, de a Király szava szabadulást, örömöt és ünnepet visz a rabság, szomorúság és félelem helyébe. Oda, ahol félénk, szomorú, örvendezni, ünnepelni nem tudó hívők vannak, még nem érkezett el a Király szava és rendelete. – De ahová elérkezett, ott ébredést támaszt az Úr a föld népe között is a hálás örömmel szolgáló nép bizonyságtétele nyomán.
E – „Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.” (ApCsel 14,19) Pál hirdeti az evangéliumot, gyógyít – a sokaság pedig felzúdul. Nem tudnák okát adni, miért? A világ nem bírja el Krisztust. Ikoniumból Listrába menekül az apostol, ugyanolyan bátorsággal hirdetvén tovább az Igét: a zsidók utána mennek, megkövezik. Félholtan vonszolják ki a városból. Pál mégsem csinált belőle soha „nagy esetet”, jó igehirdetői témát, illusztrációt. Egyszerűen tudomásul veszi: „sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk”. – Mert élete központja nem az „én” volt, hanem Krisztus.
