Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Zsid 6,9–20
„Miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret.” (15. v.)
Különös, hogy az ige arról ír, Ábrahám türelemmel várt Isten ígéreteinek beteljesedésére. Az Ószövetségben viszont arról olvasunk, hogy Ábrahám nem várt mindig türelemmel. Amikor éhínség volt Kánaánban, nem várt, hanem lement Egyiptomba – pedig ezt Isten nem mondta neki –, ahol a fáraó érdeklődésére megint csak nem várt, hanem húgának mondta feleségét, Sárát. És bizony a megígért örököst sem várta türelemmel Ábrahám, hanem a szintén türelmetlen Sára szavára a szolgálótól, Hágártól született meg első gyermeke. Miért mondja akkor mégis az ige Ábrahámot türelemmel várakozónak? Mert az ő hite számíttatott be neki igazságul – nem pedig a türelme! Az Újszövetségben, amikor Isten ígéretei beteljesednek Krisztusban, akkor kegyelem által megigazultnak tekintetik a bűnös, üdvözülőnek az elkárhozott – és türelmesnek a türelmetlen! A Krisztusban megjelent kegyelem mélységes titka ez. A hit útja nem tökéletes engedelmességből és türelemből, hanem sokszor küzdelemből, várakozásból és tanulásból áll.
Ajánlott igeszakasz: 1Móz 16,1–6
Zsolt 148.
„Dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.” (13. v.)
Krisztus mennybemenetelekor nem csupán az egyik világból – a miénkből – a másik világba (Isten országába) került, hanem minden világ, a föld és az ég fölé emeltetett. Csak egy van, ami minden világ fölött való, ez pedig az ige, az kijelentés, amivel Isten megteremtette az eget és a földet. Ez a teremtő ige lett testté Krisztusban, és benne „közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) Krisztus mennybemenetelekor pedig nem más történik, minthogy a testté lett Krisztus újra Igévé lesz, hogy Isten Igéje uralkodjon mindenek felett. Áldozócsütörtökön nem csak az Istennek jobbján ülő Krisztusra tekintünk – ne vezessen félre minket ez a szép és kifejező kép! –, hanem dicsőítjük a föld és az ég fölött uralkodó Igét, ami által Isten a teremtés hatodik napján nemcsak bukott testünket teremtette meg, de a bennünk újjászületett új életet is létezésbe hívja. Azt az Igét dicsőítjük, amelyik Krisztusként minden mindenekben.
Ajánlott igeszakasz: Jn 1,1–18
Online Biblia
R – „És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa.” (1Krón 11,5)
Ez a város az én szívem képe. Ott van benne a makacs ellenszegülés: ide be nem jössz! Valóban, ha csupán rajtam állott volna, soha be nem veszi a várat, de Dávid jött ellenállhatatlan hatalommal. Éppen ez az ellenszegülő vár lesz Dávid városává, az Úr Sionává. Ez a Jeruzsálem pedig akkor lesz szívem kiábrázolója, ha valóságosan újra átélt tapasztalatként mondhatom Jeremiással: megragadtál engem és legyőztél. Az így legyőzött élet örökségképpen nyeri Urától amaz új, harmadik – a dicsőséges mennyei Jeruzsálemet!
E – „Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?” (Jn 9,35)
Ennek az embernek az volt a bűne a farizeusok előtt, hogy Jézussal találkozott és meggyógyult. Nem volt az ő magatartásában semmi hivalkodás, semmi méltán botránkoztató, csak az, hogy nem volt hajlandó megtagadni Jézust. Ezért vetették ki a zsinagógából. Nem mentegetődzik, magyarázkodik, nincs benne méltatlankodás. Vállalja a tanítvány sorsot (Mt 10,22). S Jézus ekkor megy utána, hogy még többet adjon néki, lelkében is felragyogtatván a világosságot. Boldogan hangzik a bizonyságtétel: „Hiszek, Uram!” – és imádá Őt. – Tanulni szeretnék tőle!
