Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
21
Hós 8,1–14
„Izráel elfelejtette alkotóját, és palotákat épített, Júda pedig számos erődített várost. De tüzet bocsátok városaira, és megemészti palotáit.” (14. v.)
Hóseás a kortársainak prófétál ilyen mondatokat. Izráel is, Júda is elfelejtette alkotóját: az egyik palotákat épít, a másik erődített városokat. Ezzel tölti az idejét, és nem tölt időt Istennel. Ma, az újszövetségi korban azt mondjuk, hogy csak a nem hívők vagy az idegen istenekben hívők felejtik el akotójukat. Pedig nem csak ők. Amikor nem megyünk a gyülekezetbe, nem keressük embertásaink társaságát, nem kérdezzük meg, miben segíthetünk, hanem csak a saját gyarapodásunk a legfontosabb, akkor mi is elfelejtjük Istent. Akkor nekünk is az eszünkbe kell Őt juttatni, és ez időnként fájdalmas tud lenni. Legalább olyan fájdalmas, mint amikor a tűz elpusztítja a dolgainkat. Hogyan tudjuk mindezt megelőzni? Egy módon: hittel, az Úrhoz való hűséges ragaszkodással, az iránta érzett szeretetből és hálából való engedelmességgel.
Ajánlott igeszakasz: 5Móz 28,49–59 Online Biblia
R – „És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.” (Jób 2,13) Jób barátainál nem indulatukban volt a hiba. Azért keresték fel Jóbot, hogy vigasztalják. Ott tévedtek, hogy a szenvedést nem tudták másként értelmezni, mint Isten büntetését. De barátjuk szenvedését, s az Ige tanácsolta „sírjatok a sírókkal” lelkületet egészen átérzik. Felesleges és hiábavaló volna az emberi szó, ebben a helyzetben sokkal hangosabban beszél a csend, s a csendben vigasztal az Úr. – Tanulni szeretnék tőlük, továbbadván – hisz olyan sokan vannak, akik várják – azt a vigasztalást, amelyet bűneim bocsánatában nyertem tőle.
E – „A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként... És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni.” (ApCsel 16,5.13a) A gyülekezet növekedésében a számbeli, mennyiségi gyarapodást megelőzi a minőségi fejlődés. Először hitben erősödnek meg a gyülekezetek, azután gyarapodnak számban. Az egyéni életre alkalmazva ezt a törvényszerűséget: belső, szívbeli engedelmességre jutás nélkül hiábavaló a külső cselekedetbeli megigazíttatásra igyekezni. Az utóbbi az előbbi gyümölcse lehet csupán. Lídia az imádkozás helyén az Úrral találkozott. – Jézust az alázatos szívvel imádkozó mindenkor megtalálhatja.
