Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Zsid 9,11–14
„Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.” (14. v.)
Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, mert Ő egy tökéletes „sátoron” át, a mennyországon kesztül jelent meg „egyszer és mindenkorra”, vagyis megismételhetetlenül és időkorlátok nélkül. Ez az áldozat minden bűnre elégséges, megtisztítja szívünket, és lényünk „Teremtőjének képmására állandóan megújul.” (Kol 3,10) Jézus az egyetlen ember, aki bűntelen volt, nem találtatott szájában álnokság. „Őbenne nincsen bűn.” (1Ján 3,5) Isten Fiának szabad döntése volt, hogy önként, az Isten iránti engedelmességből és az ember iránti szeretetből feláldozta magát, életét adta értünk a kereszten. A lelkiismeretünket az Úrtól kaptuk, és ez a kifejezés az Istennel való „együttgondolkodásra” utal. Csak Jézus vérének van olyan ereje, ami tisztává tehet, csak a „Bárány vére” elég a valódi bűnbánatra. A megszentelődés, megtisztulás elválaszthatatlanok egymástól. Krisztus célja, hogy Isten országának hasznos állampolgárai lehessünk, ami viszont a helytelen, nem szerinte való cselekedetek elhagyását jelenti. Szolgáljunk átadott szívvel, valódi cselekvő hittel az Úrnak!
Ajánlott igeszakasz: Tit 2,11–14
Zsid 9,1–10
„A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.” (8. v.)
Isten országában rend van. A rend alapja Isten kinyilatkoztatott igéje. Az Úr az, aki kijelentette Mózesnek, hogyan rendezze be a mennyei szentély mintájára a szent sátort. Mindennek megvolt a meghatározott helye, rendje, ideje, ahogyan azt Isten megmondta. Megvolt a helye az istentiszteleti rendnek a sátor elején, a szentélyben, ahová a papok bemehettek; a szövetségládának; a szentek szentjének, ahová csak a főpap mehetett be évente egyszer, és mutathatott be vétekért szóló áldozatot. Isten Szentlelke jelentette ki ezt Mózesnek, aki hűségesen leírta az Úr igéit, hogy népe ehhez ragaszkodjon. De az ajándékok és az áldozatok nem tudják tökéletessé tenni az áldozat bemutatóját, mert emberiek. Meg kellett szűnnie az első sátornak, és szükség volt egy tökéletes áldozatra, Jézus Krisztusra, aki megnyitotta a szentélybe vezető utat bárki számára, aki elfogadja az ő áldozatát a bűneiért. Bátran mehetsz ezért te is hozzá, hisz „aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” - mondja Jézus (Jn 6,37).
Ajánlott igeszakasz: 2Móz 2,31–33; Jn 6,37–45
Online Biblia
22
