Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Hós 8,1–14
„Izráel elfelejtette alkotóját, és palotákat épített, Júda pedig számos erődített várost. De tüzet bocsátok városaira, és megemészti palotáit.” (14. v.)
Hóseás a kortársainak prófétál ilyen mondatokat. Izráel is, Júda is elfelejtette alkotóját: az egyik palotákat épít, a másik erődített városokat. Ezzel tölti az idejét, és nem tölt időt Istennel. Ma, az újszövetségi korban azt mondjuk, hogy csak a nem hívők vagy az idegen istenekben hívők felejtik el akotójukat. Pedig nem csak ők. Amikor nem megyünk a gyülekezetbe, nem keressük embertásaink társaságát, nem kérdezzük meg, miben segíthetünk, hanem csak a saját gyarapodásunk a legfontosabb, akkor mi is elfelejtjük Istent. Akkor nekünk is az eszünkbe kell Őt juttatni, és ez időnként fájdalmas tud lenni. Legalább olyan fájdalmas, mint amikor a tűz elpusztítja a dolgainkat. Hogyan tudjuk mindezt megelőzni? Egy módon: hittel, az Úrhoz való hűséges ragaszkodással, az iránta érzett szeretetből és hálából való engedelmességgel.
Ajánlott igeszakasz: 5Móz 28,49–59
Hós 6,1–6
„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte.” (1–2. v.)
Amikor az ember rájön, hogy Isten nélkül semmi, akkor gyorsan bűnbánatot tart. Akkor gyorsan elmondja újra a megtérő imát, akkor is, ha már életében többször elmondta. Mert csak így képes megszólítani Istent. Hirtelen mindent megért, ami vele történt addig. Megérti az aktuális nyomorúságát, és áldani kezdi Istent. Nem azt mondja, hogy bosszúálló az Úr, hanem azt, hogy megveri ugyan, de be is kötözi. A legfontosabb pedig az, hogy Isten életre is kelt. Amikor nehéz élethelyzetben vagyunk, nagyon nehéz először megérteni Isten akaratát. Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy amiben benne vagyunk, lehet, hogy miattunk történt. Megfogtuk a forró kályhát, tehát megsütöttük a kezünket, azért fáj. Pedig sokan és sokféleképpen mondták, hogy a kályha forró. Hajlamosak vagyunk mindig visszaesni abba az állapotba, amikor Isten félreállt az életünkben, és vár, mikor kiáltunk segítségért, mert Isten tudja, hogy kiáltani fogunk. De nem jön közelebb, vár, amíg mi jelentkezünk. Számára is nehéz ez, hiszen sokszor kérés nélkül is lehajol hozzánk.
Ajánlott igeszakasz: Mt 12,38–42
Online Biblia
R – „A tizenkettedik hónapban azért (ez az Adár hónap), annak tizenharmadik napján, amikor eljött az ideje a király szavának és végzésének, hogy akkor teljesíttessék, azon a napon, amelyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtok, ellenkezőleg fordult; mert magok a zsidók vőnek hatalmat azokon, akik őket gyűlölék.” (Eszt 9,1) Néha nehéz kivárni, hogy eljöjjön az ideje a király szava és végzése teljesítésének. De eljő feltétlenül, amikor beteljesedik, hogy „jó megadással várni az Úr szabadítására”. A világ öröme Isten népének nyomorúságán mindig korai. Ha előbb nem – de legtöbbször előbb is –, az ítéletkor kiderül: jobb előbb sírni, aztán örülni, mint fordítva. „A ti szomorúságotok örömre fordul” (Jn 16,20). Elszomorít ebben a pillanatban, hogy valakit, aki szívesen örült volna nyomorúságomon, most keményen megpróbált az Úr. – Nem örülök a nyomorúságán: szeretném, ha megpróbáltatásában megtalálná Jézus.
E – „Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok ami szeretteinkkel, Barnabással és Pállal. Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.” (ApCsel 15 25-26) Merülhet fel nézeteltérés, és lehetséges, hogy különbözik a vezetésre rendeltek látása közösségi ügyek irányítása tekintetében. Nem dogma a tévedhetetlenség a hívő közösségben; a felmerült feszültséget azonban fel kell oldani, s nem szabad, hogy ellenségeskedésre vezessen: „miután egy értelemre jutottunk”. A közösség szempontjából a hívő élet szolgálatának értékmérője nem a tehetség elsősorban, nem az iskolás műveltség, hanem az Úr Jézusnak való engedelmes odaszánás: „akik életüket tették kockára”. – Bennem kevés az odaszánás.
