Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
„Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” (Ézs 46,4)
Különleges házaspáros héten vettünk részt. Közösen túrázva megtapasztaltuk, hogy lefelé ereszkedni a hegyről olykor nehezebb, mint a felfelé vezető szakasz, és ha segítőtársként nem nézem a térképet, ne háborogjak, ha eltévedünk. Szembesültünk vele, mennyire nehéz elfogadni, ha kisebb a teljesítményünk, mint amit reméltünk. A páros kenu kormányosa biztos lett abban, hogy irányítani csak mozgó hajót lehet. A hitünk valósága a hétköznapok kényelmetlen helyzetei közt látszik igazán, ezen a héten képet kaptunk a megélt hitünkről: képesek vagyunk-e Krisztusban megélni a konfliktusainkat? Hogyan tudunk egymásnak engedni szeretetben? A „mégis” evangéliuma ugyanaz a számunkra: nem mi vagyunk a hitünk és a házasságunk életben maradásának a záloga, hanem Isten, aki az ígéreteket adja.
Parti Ferenc és Judit
Zsolt 91.
„Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” (9. v.)
Első olvasásra furcsa, ellentmondásos ez a zsoltár, mert arról tesz bizonyságot, hogy Isten „megment”, „betakar”, „megóv”, „nem érhet baj”, másrészt ott van az a kellemetlenül hangzó szó a végén: „nyomorúság”… Akkor most abszolút védelmem Ő, vagy engedi, hogy nyomorúság érjen? Hogyan lehetséges ez egyszerre? Körülnézve a világban (vagy akár csak kis hazánkban, ami éppen most politikai választásokra készül) leginkább az egyre erősödő hangzavart, a maga (vélt) igazát harsogó, a másikat letiporni szándékozó megnyilvánulások médiazajában kell élnünk, ami felidézheti bennünk az 5–7. versekben felsorolt rettentéseket. Jogos tehát a nyomorúság kifejezés? Van hová menekülni ezek elől? Vagyok-e olyan viszonyban a „Felségessel”, hogy pihenhetek az ő árnyékában? S ott van az az aprócska szó is: „ha”. Lakás, vagy csak ideiglenes menedékkunyhó (esőház) Ő a számomra?
Ajánlott igeszakasz: Mt 7,12–27
5Móz 26,1–15
„Azért hoztam most ide a termés legjavát arról a földről, amelyet te adtál nekem, Uram! Így tedd azt oda Istenednek, az Úrnak színe elé, és borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt!” (10. v.)
Az ígéretek beteljesedtek, és Isten bevihette népét az ígéret földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. Most eljött az új termés bemutatásának ideje, amikor a föld termésének a legjavát kosárba tette a gazda, elvitte a paphoz, és letette az Úr színe elé. Ott hitvallást mondott el, amit az újabb (Ósz.-i theológiában G.von Rad) a „Deuteronomista credo” néven szoktak emlegetni. Összefoglalja Izráel üdvtörténetének azt a részét, amely az ősatyáktól kezdve az egyiptomi fogságon át az ígéret földjéig vezetett. A hitvallás után hálaadás és köszönet hangzott el mindazért a sok jóért és csodáért, amit Isten cselekedett. A leborulás Isten előtt még újból kifejezte azt az őszinte hálát, hogy minden csak tőle és az ő segítségével történik. A hálaadás után örvendezés következett az Úr színe előtt, mert a hála megnyitja az öröm forrását. Gyakoroljuk mi is egyre gyakrabban, minden nap a hálaadást, hiszen mindig van miért hálát adnunk, így lesz örömmel teljes az életünk!
Ajánlott igeszakasz: Zsolt 104.
Online Biblia
R – „Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.” (4Móz 18,20)
A papnak le kell mondania e világi ambícióiról. Örökségét nem ebből a világból kapja. De százannyit kap helyette, mint amiről lemondani kész: öröksége az Úr. Örökségét hitben birtokolhatja, „a hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. Nem tudom jelenleg pontosan, milyen életformát, jövendőt határoz meg részemre: „Osztályrészed nem lesz néked őközöttök”, de abban bizonyos vagyok, hogy „az Úr az én örökségem”, s elég ez nékem!
E – „Napok múlva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van. És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.” (Mk 2,1-2)
Jézus Kapernaumba megy, oda, ahol otthon van. Megszívlelendő, nem azért nem jön-e sokszor, mert nincs nálam otthon. Jövetelének célja az, hogy hirdesse az Igét, mint ahogy minden másnak másodrendűnek kell lennie elhívásom ez elsődleges célja mellett. Az Igét nem kell kipótolni semmivel, nem kell aggodalmaskodnom, hogy nem érdekli az embereket. Jézus csak az Igét szólja, mégis nagy sokaság szorong ajtaja előtt. ‒ Szeretném, ha otthon lenne nálam, hogy benne az Igét nyerném, amit továbbadhatok!
