Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Jel 11,1-2
„Ekkor pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert odaadatott a pogányoknak, akik a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.” (1-2. v.)
Nem egyszerű érteni, leginkább jól érteni mindazt, amiről ebben a két igeversben szó van. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért kell méregetni a templomot, főleg félig igen, félig meg nem. Valaminek a megmérése mindig valaminek a birtokbavételét jelentette. Amit megmért, az onnantól kezdve az övé, arra ő vigyáz. Itt is valami hasonlóról van szó. Ugyanis Isten arra bíztatja, és arról biztosítja a benne hívőket, hogy az, aki Őbenne van, s Őbenne hisz, azt mindig számon tartja, s bármerre járjon, rajta lesz a szeme. Igaz ez azokra, akik egész életüket Jézus Krisztusnak adták, akik mindenükkel az Urat szolgálják, akik imádságos lélekkel az oltár mellett vannak, s imádkoznak. Az ige is azt mondja, akik a külső udvarban vannak, azaz távol az Istentől, nem Őbenne, azokat nem kell megmérni, azok elvesznek. Nem elég tehát csak egy részünkkel az Urat szolgálni. Őbenne kell, éljünk mindenkor és mindenhol. Ámen.
Ajánlott igeszakasz: Zakariás 2,5-17
„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután…” Mt 25,21
Ez az ige hangzott akkor is, amikor befejeztem a tanulmányaimat. Isten sok más ige mellett ezzel indított el a szolgálat útján és bár sokszor sok mindent nem értettem, tudtam, ha ő hív, ha többet akar adni, s többet bíz rám, akkor eleget kell tegyek mindennek. Aztán ahogyan teltek az évek, így is történt. Segédlelkészből beosztott lelkész, majd helyettes lelkészi, s a négy évnyi szolgálat után, augusztusban egy gyülekezet megválasztott lelkipásztoraként kezdhettem el a szolgálataimat. Szolgálni jöttünk, de otthonra leltünk a férjemmel. Nagy kihívás úgy otthont választani és feleségként otthont teremteni, hogy nem az a döntő, hogy akarunk-e ott élni, hanem az, hogy hova hív az Isten. És Ő olykor sokat bíz ránk, de minden szükségeset meg is ad hozzá. Ezt szem előtt tartva szolgálok, hogy itt is az Isten országa épülhessen. Ámen
Tóth-Kiss Eszter (lp.)
Zsolt 44
„Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.” (6.v.)
Bármilyen nyomorúságos időket is éljünk, s bármilyen nehézségekben is találjuk magunkat, egyet nem feledhetünk el: Isten keze mindig védelmezően van jelen felettünk. Ő az, aki átsegít a próbákon, a nehézségeken, aki nem hagy magunkra akkor sem, amikor minden veszni látszik. Ő az, aki akkor is fogja a kezünket, amikor mi vele perlekedve, szemére hányva azt gondoljuk, hogy megfeledkezett rólunk, s csak csapásokkal sújt. De az Isten ott van és nincs nála hatalmasabb erő, sem hatalom. Minden általa lett és lesz ezután is. Soha semmi nem biztos az életben, de az Isten kegyelme és szeretete szikla szilárd talpakon áll. Ez adhat erőt a mindennapok terheinek cipelésében. Hiszen nincs olyan megpróbáltatás, melyet ne segítene hordozni és leküzdeni, ahogy olyan dolog sincs, amiből ne tudna és akarna is kisegíteni. A kérdés, hogy ezekben a helyzetekben mi kit látunk meg és kibe kapaszkodunk? Ámen.
Ajánlott igeszakasz: Jer 9,22-25
Online Biblia
R – „Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát.” (Jer 51,10) A nagyon bűnös nép igazságát kihozta Isten. Nem birtokolt, hanem tulajdonított igazság ez, s a kegyelem műve. Nékem is ezen az alapon van csak igazságom, de mivel ez Jézusé, tőle, belőle való, a Napnál is fényesebb. Hálára indító kegyelme kimeríthetetlen. Örökké lehet élni belőle, énekelni Néki, beszélni róla. Isten népe ezt teszi Sionban, ez a legdrágább kiváltsága, legörvendetesebb tennivalója.
E – „Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.” (Zsid 12,11) Isten szeretetből fenyít. Amikor a kegyelem beszéde nem tart szorosan az Úr mellett, cselekszik az Úr, hogy fájjon. De nem másért, mint amiért kegyelmét gyakorolta rajtam: mert szeret. Mégis nehéz a fenyítést csendesen, lázadozás nélkül magamra vennem. Keserves dolog megfenyíttetve szenvedni, de így növekszem békességes tűrés által az igazságban. Isten rám nehezedett keze a hitben válik áldássá számomra. Fogyatékos ez a hit, de Jézus nemcsak elkezdője annak, hanem bevégezője, és győzedelmes fejedelme is (Zsid 12,2).
