Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Préd 11,1-10
„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.”(4.v.)
„A tett halála az okoskodás” olvassuk Az ember tragédiájában. És valóban. Mennyire görcsösen akarjuk sokszor a jó döntést meghozni, ezért agyalunk, mérlegelünk és imádkozunk is persze, hogy legyen az Isten akarata szerinti. De eljutunk vajon ténylegesen ahhoz a mondathoz, hogy „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te”? Vagy ahogy egy Moldova-idézet szól: „azt akarom, ami lesz”? Nem akarjuk-e valójában állandóan kézben tartani a történések szálait, félve attól, hogy valami ismeretlen történik? Meggyőződésem, hogy ezért int minket Jézus arra, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek. Milyen csodálatos az, amikor egy aprócska gyermek gondolkodás nélkül megbízik a szüleiben! Félelem nélkül megy és hittel teszi azt, amit mondanak neki, mert ismeri azokat, akik egy új dolog megtételére biztatják. De van-e neked, kedves testvérem, olyan mély és szoros kapcsolatod Istennel, hogy egyértelműen látod az iránymutatást és ki mered engedni a kontrollt a kezedből? Érdemes ezen elgondolkodni.
Ajánlott igeszakasz: Mt 18,3
Préd 7,1-14
„Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van.” (12.v.)
Egy angol költő szerint „A kevés tudás veszélyes dolog.” Amikor elkezdünk egy új területet felfedezni magunknak, hamarosan azt hisszük, hogy már másoknak tanácsot adhatunk, vagy épp mások fölé helyezhetjük magunkat. Legyen szó nyelvtanulásról vagy épp autóvezetésről. És a semmihez képest hogyne éreznénk nagynak az ugrást? Ahogy azonban megyünk előre az ismeretben, nem arra eszmélünk-e, hogy ennek az útnak valójában nincs is vége? Hasonlóképp, milyen nagy ajándék az, amikor elindulunk a hit útján, és egyre inkább felismerteti velünk Isten, hogy Ő milyen hatalmas, aminek fényében ráébredhetünk kicsinységünkre; felfedi felfoghatatlan szeretetét és hűségét, aminek nyomán megláthatjuk, hogy mennyire képtelenek vagyunk igazán szeretni, vagy akár tökéletesen hűségesnek lenni. Ezek a felismerések pedig nem hálára indítanak-e, hogy minden tökéletlenségünk ellenére Isten nem kevesebbet ígér, mint hogy bölccsé tesz? Ez pedig nem más, mint a Tőle való függés felismerése. Kérjük bátran az Ő ajándékát!
Ajánlott igeszakasz: Zsolt 32,8
Online Biblia
R – „Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével: Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen.” (Ézs 4,3-4) „…elmosta” – nemcsak az igazzá nyilvánításra vonatkozik, hanem a megváltott élet valóságos habitusára is. Undokságot, vért nemcsak megbocsát, hanem elmos és eltisztít. A beevődött folt kitisztítása fájdalmas művelet: az ítélet és a megégetés Lelkével végzi az Úr. Ítélet alatt, tűzben gyötrődve tisztul a szívem. Megtisztított gyermekeit védi, vezeti és megdicsőíti az Isten. – Ahhoz tehát, hogy ez óhajtott jókat megnyerjem, újra és újra meg kell mosattatnom.
E – „Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1,12-14) Isten nem vár tőlem olyat, amire képtelen, alkalmatlan vagyok. Szüntelen való hálaadásra késztet ellenben az a tény, hogy alkalmassá tett a számomra már jó előre elkészített úton járásra. Örülhetek annak, hogy örökséget készített; boldog lehetek, hogy semmiben sem kell bizonytalankodnom – a legfontosabb dolgokban legkevésbé –, mert a sötétségből világosságra hívott. Ebben a világban is az Ő szerelmes Fia országának lehetek polgára, amelyre jogot szerzett nékem drága vére. – Benne van az én váltságom!
