Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
„De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.” (Zsolt 73,23)
A kisunokám minden héten egy napot tölt nálunk. Rendszeresen sétával kezdjük a napot. Megnézzük a vonatot, amely „bújócskázni” szokott, mert kibújik a kanyarból, majd amikor elmegy, akkor elbújik a kanyarba. Majd elmegyünk a közeli pékségbe, ahol a kívánsága teljesül: egy finom málnás süti. Menet közben sok kérdése van. Az útkereszteződésekben főleg, de közben is fogja kezem, hogy el ne essen. Ahogyan elérte az óvodáskort, már nem engedte, hogy fogjam a kezét: tudok én menni! Láttam a veszélyét annak, ha nem fogja a kezemet. Szóltam neki: ha elesel, akkor nem lesz kéz, amely megtartson, és megütöd magad. Lelkemben megszólalt a Lélek! Látod, minden elesésed oka nem az, hogy nem vagyok veled, hanem te nem fogod a kezem. Gyermekem, tanuld meg, kevés az, hogy „…én mindig veled leszek”, ez biztos és változhatatlan, de a te részed ne hiányozzon, fogjad kezemet!
Gyurkó József ny. met. lelkész
Fil 2,6–11
„Megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (8. v.)
Minden évben a virágvasárnaptól a feltámadásig érdemes végigjárni az emlékezés útját, amely mindig újat és megerősödést ad. Pál a filippi gyülekezetnek leírja a „Krisztus-himnuszt” azért, hogy példa legyen számukra, de a mi számunkra is a hétköznapi életünkhöz. Imaéletünknek zsinórmértéke a Jézusban munkálkodó „indulat” a földi életünk szellemi harcaihoz. Miben segít ez az indulat? A szüntelen harcban az alázatoskodás és az alázat között. Különválasztani az engedelmesség célját a kívánságaimtól. Megöldökölni az elvárások és megfelelések kényszerítő uralmát már a gondolatvilágunkban. Minden reggel trónra ültetni és megkoronázni Jézust, a Krisztust. Engedelmeskedni a Szentlélek szelíd és gyöngéd, de határozott vezetésének. Életpályánkat megfutni, mint akik nem bizonytalan cél felé haladnak. Tudatosan erősíteni az identitásunkat, és a benne elrejtett életet beleélni a földi élet totális bizonytalanságába! Uram, Jézus, Isten Báránya, könyörülj rajtam!
Ajánlott igeszakasz: Ézs 45,23
Jn 17,11b–26
„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok…” (24a. v.)
Az Úr Jézusnak a fent kiemelt szavaiban az a feltűnő, hogy nem kér, hanem az Atya szeretetére hivatkozva „akar”, ami azt jelenti, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy akiket ő az Atyától kapott, mindig ott legyenek, ahol Ő van. Micsoda ragaszkodás! Vajon mi is szeretnénk ezt? Mert ez azt jelenti, hogy nincsenek öncélú útjaim, én is mindig vele szeretnék lenni. Ennyire szeretem én Őt? Ő, a feltámadott, az Atya dicsőségében van, és neki az adatott, hogy uralkodjék. Azt mondja előbb, hogy: „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk…” (22a. v.) Nem csodálkozol, hogy az Úr Jézus az Atyától kapott dicsőséget az ő tanítványainak, tehát nekünk is odaadta? E dicsőségnek megfelelően, ebben az egységben élünk-e? Bizony óriási az elvárás, a bizalom és a megtiszteltetés, amelyet az Úr Jézustól kapunk. Hogyan készülünk arra, hogy megfelelhessünk ennek a szeretetnek? Azt, hogy Pál hogyan készült fel erre az „ajánlott igeszakasz”-ban olvashatjuk el.
Ajánlott igeszakasz: 1Kor 9,19–27
Online Biblia
29
