Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Jn 18,1–11
„Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!” (8. v.)
Jézus az imaharcát vívja ezen a helyen, míg a tanítványok alszanak, majd Júdás érkezik a harcra kész katonákkal. A sötétség hatalma már tudatában van, hogy legyőzetett. Jézus szavai szembesítik az elfogására érkezőket, hogy ő már útra kész. („Kit kerestek?... a Názáreti Jézust! Én vagyok!”) A tanítványainak biztosítja a szabad elvonulást. Láthatjuk ettől kezdve, hogy Jézus egyszerre az „áldozat és az áldozó”! Szavára arcra esnek Júdással együtt, mint akiktől eltávozott az erő. Jézus ad nekik hatalmat, hogy beteljesedjék az írás. Az „Én vagyok” kijelentéssel a szellemi világ tudtára adja, hogy ez a „ti órátok”, amit Atyám adott nektek. Engedélyt adok néktek, hogy míg velem azt tesztek, amit ti gondoltok, addig bevégzem, ami az én Atyám akarata: a „kígyó fejére taposok”! Simon számára rejtve van a „szellemi hadművelet”, ezért veszi át a vezető szerepet, és okoz sérülést a főpap szolgájának, amit Jézusnak kell helyrehozni. Az imádkozó tanítványnak megnyílik „a belső szeme”, látja a mennyei seregek győzelmét! Ámen.
Ajánlott igeszakasz: Lk 21,37; 22,39
„De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.” (Zsolt 73,23)
A kisunokám minden héten egy napot tölt nálunk. Rendszeresen sétával kezdjük a napot. Megnézzük a vonatot, amely „bújócskázni” szokott, mert kibújik a kanyarból, majd amikor elmegy, akkor elbújik a kanyarba. Majd elmegyünk a közeli pékségbe, ahol a kívánsága teljesül: egy finom málnás süti. Menet közben sok kérdése van. Az útkereszteződésekben főleg, de közben is fogja kezem, hogy el ne essen. Ahogyan elérte az óvodáskort, már nem engedte, hogy fogjam a kezét: tudok én menni! Láttam a veszélyét annak, ha nem fogja a kezemet. Szóltam neki: ha elesel, akkor nem lesz kéz, amely megtartson, és megütöd magad. Lelkemben megszólalt a Lélek! Látod, minden elesésed oka nem az, hogy nem vagyok veled, hanem te nem fogod a kezem. Gyermekem, tanuld meg, kevés az, hogy „…én mindig veled leszek”, ez biztos és változhatatlan, de a te részed ne hiányozzon, fogjad kezemet!
Gyurkó József ny. met. lelkész
Fil 2,6–11
„Megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (8. v.)
Minden évben a virágvasárnaptól a feltámadásig érdemes végigjárni az emlékezés útját, amely mindig újat és megerősödést ad. Pál a filippi gyülekezetnek leírja a „Krisztus-himnuszt” azért, hogy példa legyen számukra, de a mi számunkra is a hétköznapi életünkhöz. Imaéletünknek zsinórmértéke a Jézusban munkálkodó „indulat” a földi életünk szellemi harcaihoz. Miben segít ez az indulat? A szüntelen harcban az alázatoskodás és az alázat között. Különválasztani az engedelmesség célját a kívánságaimtól. Megöldökölni az elvárások és megfelelések kényszerítő uralmát már a gondolatvilágunkban. Minden reggel trónra ültetni és megkoronázni Jézust, a Krisztust. Engedelmeskedni a Szentlélek szelíd és gyöngéd, de határozott vezetésének. Életpályánkat megfutni, mint akik nem bizonytalan cél felé haladnak. Tudatosan erősíteni az identitásunkat, és a benne elrejtett életet beleélni a földi élet totális bizonytalanságába! Uram, Jézus, Isten Báránya, könyörülj rajtam!
Ajánlott igeszakasz: Ézs 45,23
Online Biblia
30
