Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Ef 3,1–13
„Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által.” (4–5. v.)
Mózes, Eszter, Péter. Nagy nevek a Bibliából, akiket Isten megszólított, és sorsfordító tetteket hajtottak végre. És ide tartozik természetesen Pál is, aki arról ír, hogy hogyan értette meg Istennek azt a kijelentését, amit tovább kell adnia. És hogyan? Logikai úton, hosszas gondolkodás után jutott el valamiféle következtetésre? Nem. A Lélek által kapott kijelentést. De hogyan lehetett ő ennek részese? Állandó és mély kapcsolata volt Istennel, az elhívásának megfelelő életet élt, mindezekből következően volt füle arra, amit Isten közölni akart vele. Persze, ez a nagyokkal így történik, - gondolhatjuk. És a kevésbé nagyokkal, és az egészen kicsikkel nem? Szerintem Isten velünk is épp ilyen szoros kapcsolatra vágyik, éppen így egy jól meghatározott helyre hív, és ugyanígy akar szólni hozzánk. Hogy kinek mekkora feladatot szán, az rajta áll, de hogy halló fülekre vár, az nem kétséges. Nehogy a mi készületlenségünk miatt ne jusson célba az ő üzenete. Ő tudja a nevedet, és fog szólni. Csak figyelj!
Ajánlott igeszakasz: 1Sám 3,10
Ef 2,11–22
„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (14. v.)
„Tudjátok-e, testvérek, hogy Jézus nem volt sem katolikus, sem református?”- kérdezte viccesen egy ökumenikus istentisztelet során a lelkész. Tényleg megmosolyogtató a kérdés, de sajnos nem hiábavaló feltenni. Pál korában a zsidóság számára – akik a kiválasztottság tudatában éltek –, nehéz volt elfogadni, hogy az addig pogánynak titulált közösség Isten számára éppolyan fontos, mint ők maguk. A mai keresztény felekezetek elkötelezett – vagy inkább fanatikus – hívei sokszor nem éppen ilyen ellenséges indulatokkal néznek a más egyházhoz tartozókra? De valójában kit is ítélek el ilyenkor? Egy egyházat? Nem. Embereket. Olyan embereket, akiket nem is ismerek. És ha ki-ki a saját egyházára gondol, abban mindenki tökéletes? Vagy épp azok az alapelvek, amiken nyugszik az egyházunk, mindenben kifogástalan? Isten megbékéltette az embert Krisztusban önmagával. Ez a lényeg. Akár katolikus, akár református, vagy bármilyen keresztény felekezethez tartozunk is, ez mindannyiunkra igaz. Tekintsünk hát így egymásra!
Ajánlott igeszakasz: Gal 3,27–28
Online Biblia
R – „Most azért gyűjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.” (2Sám 12,28)
Az Úrnak való szolgálathoz ez a lelkület szükséges. Az a szolgálat, melyben az „Én” növekszik és tolakszik előtérbe, nem lehet kedves az Úrnak. Van egy evangéliumi szellemű tanács: „Állj félre!” Nem úgy értelmezve, hogy a terhet engedd át másnak – amit nagyon könnyen meg is tesz az ember –, hanem ellenkezőleg: hordozd a terhet, de a velejáró esetleges dicsőség legyen a másé. Igyekezzél, hogy az Úré legyen egyedül. Joáb ezt tette. Nem kereste a hírnevet, azt átengedte Dávidnak. ‒ Érzem: többet kellene húznom, és kevésbé látszanom!
E – „Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni.” (Lk 18,1)
Az özvegyasszony a választott gyülekezet helyzetét példázza Jézus visszajövetelekor. A gonosz dühöngése, ármánya, támadása ellen egy fegyvere van csupán: zörget, imádkozik. De ez elég. Még a hamis bíró kemény, hideg szívét is beveszi: hogyne fordítaná magához Urának érette vérző szívét, aki azt mondja: „Aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja” Ezért kell mindig imádkozni és meg nem restülni. Az ellenség meglakol, s az imádságban újra felveszi a kapcsolatot népével az orcáját egy szempillantásig elrejtő Úr, és örvendező menyasszony lesz a síró özvegyasszonyból.
