Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Jel 9,1-12
„Királyuk az alvilág angyala volt, neve héberül Abaddón, a görögben pedig az Apollüón, vagyis a Pusztító nevet viseli.”(11.v.)
A pecsétek–harsonák–kelyhek sorozatban a trombiták a démonikus valóság láthatóvá tételét hangsúlyozzák. Kegyelem, ha láthatóvá tétetik a rejtőző gonosz. A lehullott csillag egy személy, nem természeti jelenség. Neki adatott: még a Sátán és démonai sem autonóm módon cselekszenek, hanem Isten szuverén engedélyével. A öt hónap időkorlátja és az a tény, hogy csak az Isten pecsétjét nem hordozókat bánthatják jelzi, hogy az ítélet célzott és korlátozott, nem kaotikus, hanem Isten terve szerint pontosan mért. Halált keresnek, de nem találnak: ez nem pusztán fizikai kín, hanem a bűn belső törvénye – a halál sem menekülés, hanem az örök ítélet előszobája. A sáskák a démoni erők hatalmának szimbolikus megjelenítése: emberéhez hasonló értelmi ravaszság, ragadozó pusztítás. Apollüón nem a Sátán egyik neve, hanem egy különálló démonfejedelem, aki a mélység angyali seregei felett uralkodik. Ha a Sátán maga lenne az 1.versbeli csillag is – és Apollüón is, akkor önmaga királyaként lenne ábrázolva, ami ellentmond a fejezet belső logikájának. Kegyelem ez is – kiderült: a Sátán nem a pokol ura, hanem maga is a pokol foglya-áldozata lesz! Továbbra is minden Atyánk kontrollja alatt van.
Ajánlott igeszakasz: Ezék 9, 1-11
Jel 8,6-13
„Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magános sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt mondja: Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak. (13.v.)
Jerikó harsonái mintájára jön az ítélet, bálványimádást céloz: megtérésre hív. A harsonák a pecsétekre épülő, de csak részleges-figyelmeztető ítéletek sorozatát jelenítik meg, a végső ítélet majd a kelyhekben fog megjelenni. A trombiták így a hűtlenek földi biztonsága megrendítését jelzik, ki kell derüljön, kihez tartoznak valójában. A jégeső és tűz képe tudatos visszautalás az egyiptomi csapásra. Ez kivonulás motívum: Isten népének megszabadítása közben az elnyomó világrendszer ítéletre jut. A „harmad” ismétlése jelzi: nem végső megsemmisítés, hanem korlátozott, „nevelő” ítélet, teret hagy a kegyelemnek. Isten az alapvető életforrásokhoz (termőföld, élelem) nyúl: leleplezi az ember hamis biztonságérzetét. Az „üröm” motívum a prófétai hagyományt idézi (Jer 9,15; 23,15): az elhajlás-hamis tanítás következménye, amely a nép életvizeit keseríti. Azoknak, akik elutasítják az igazságot, a „csillag” ítéleti eszköz, Isten a szellemi forrásokat (tanítás, kultúra, erkölcs) teszi mérgezetté, megfertőzi a „vizeket, az egyház tanítása forrásait. A sas kiáltás az ószövetségi jaj-kiáltásokhoz hasonló prófétai figyelmeztetés, a szövetséget ismerő, de hűtlen népnek szól: Isten még visszatartja a teljes sötétséget, megtérésre hív.
Ajánlott igeszakasz: Jer 9, 1-15; 23, 1-22
Online Biblia
R – „Menj el, és szólj Ebed-Melekkel, a szerecsennel, mondván: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én beteljesítem e város kárára és nem javára mondott beszédeimet, és azon a napon szemeid előtt lesznek azok. És azon a napon megszabadítlak téged, azt mondja az Úr, és nem adatol amaz emberek kezébe, akiktől félsz. Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és a lelked zsákmányul lesz néked, mert reménységed volt bennem, azt mondja az Úr.” (Jer 39,16-18) Ebed-Melek, a szerecsen megszabadította szorongatott helyzetéből Jeremiást, mert hitt valamiképpen Jeremiás Istenében. Az Úr kegyelmet gyakorol rajta. Tudtára adja az ítéletet, mely az engedetlen városra vár, de „mivel reménységed volt bennem – azt mondja az Úr –, a lelked zsákmányul lesz néked”. Benne van ebben az ígéretben, hogy: „Elég néked az Én kegyelmem”, mármint lelkem megmentésére. Ennyit ígér az Úr, ennyit remélhetek: a többi kegyelmének ráadása. – Boldoggá tesz ígérete: „…és megszabadítlak téged!”
E – „Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.” (Zsid 10,7) Megváltatásomhoz, Isten kiengesztelésére nem volt elég a bikák és bakok vére: tökéletesebb áldozatra volt szükség. Jézus önként vállalta, hogy áldozattá legyen. Ezekben a szavakban: „Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem, óh Isten a Te akaratodat”, már a Mennyben kifejezésre juttatta, hogy „engedelmes halálig, mégpedig a keresztfának haláláig”. Ez az áldozat arra indít, sőt kényszerít, hogy a bűn akarását, önmagam érvényesítését feladva én is így szóljak: „Ímhol vagyok, hogy cselekedjem a Te akaratodat!”
