Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Jel 10,1-11
„Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom”. (10.v.)
A felhőbe öltözött, szivárványos fejű, tűzoszlop lábú hatalmas angyal nem Krisztus, de őt reprezentálja és az exodus Istenére emlékeztet: ugyanaz a szövetséges Úr kíséri népét ma is. A tengerre és földre tett lába hirdeti: az ő uralma minden történelmi és szellemi térre kiterjed – a hívő nem „gazdátlan világban” szenved. A hét mennydörgés elhallgatása: Isten tudatosan tart vissza információt – nem tudunk mindent, de minden, ami az üdvösséghez kell, kijelentetett. Ez alázatra és bizalomra hív. Az angyal esküje üzeni: a történelem nem szétfolyó káosz, hanem Isten esküvel szentesített tervének tere. Nem lesz többé idő – nem az idő, hanem a késlekedés végét jelenti. Eljön a pont, amikor a szentek „Meddig még?” kiáltására végleges válasz érkezik. A titok teljesedik: Isten üdvterve a kereszttől indult, még töredezettnek tűnik, de dicsőségben megjelenik. A kis könyvecske, melyet nem csak magyarázni, hanem „megenni” kell: belülről formáló, identitást adó kijelentés. Édes a szájban: az Jóhír öröme. Keserű a gyomorban: az ítélet, a bűnre diszponáltság komolysága, és a szolgálattal járó szenvedés. A hűséges tanú életében az öröm és a gyász egyszerre vannak jelen. Az egyház feladata nem önvédelmi bujkálás, hanem Krisztus tanúság a vihar közepén. Mikor Urad formál: keserédes, ahogy továbbadod táplál: a keserű is édes!
Ajánlott igeszakasz: Ezék 3, 1-27
Jel 9,13-21
Kiemelt igevers (20-21): A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.” (20-21.v.)
Az Eufrátesznél megkötött négy angyal a keleti birodalmak (Asszíria, Babilon) jelképes örökségét jelenti, ők Isten nem isteni hírnökei. Megkötésük-eloldásuk egészében a bűnáldozati oltártól támadó hangtól függ. Ők Isten népének is Istentől rendelt ellenségei, hogy népe hallja az oltártól csendülő Hangot és ne a harsona-hangtól rettegjen, bár a kétszázmilliós sereg számszerűsége az ítélet megsemmisítő teljességét fejezi ki. A harsonák halált hozó elemei: tűz, füst, kén az Úr ítélő megjelenéseire utalnak (Szodoma, Sínai), ez Isten közvetlen ítélő tette, nem csupán természeti vagy politikai katasztrófa. A záró versek a drámai csúcspont: a harsonák elsődleges célja nem a megsemmisítés, hanem megtérésre való felszólítás. Az, hogy ez a felszólítás nem talál meghallgatásra, igazolja a bűnről szóló tanítás komolyságát: az emberi szív hajthatatlan Istenével és ítéletével szemben. Pedig Ő a megkeményedés eszközeként engedi meg azok számára, akik elutasítják kegyelme evangéliumát.
Ajánlott igeszakasz: Zsolt 115, 1-12
Online Biblia
R – „És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, ahová elmégy.” (Jer 45,5) Az Úr valamit akar velem: nem hiába ad a tegnapelőttihez hasonló Igét. Báruk zúgolódik, panaszkodik, s Isten figyelmezteti: Báruk, ne kívánj magadnak nagyokat. Legyen elég néked, ha zsákmányul nyered lelkedet tőlem minden helyen, ahová elmégy. Jó volt ez az Ige a mai napra, s az elkövetkezendőkben is: igényeimet, álmaimat, emberi reménységeimet fel kell adnom. Legyen elég számomra, hogy Jézusé a szívem, s az Övé marad. – A zsákmány pedig az lesz, hogy a bizonyságtételre lázadó szívek hódolnak meg az Úr előtt.
E – „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid 11,3) A hit vezet át a látható világból a láthatatlanba. A hit érteti meg, hogy a láthatók a láthatatlanból állottak elő. A végső ok és cél a láthatatlanban keresendő. A látható világ oka Isten „legyen” szava. Új élet is csak ott támad, ahol behatolt a szívbe az újjáteremtő Ige, a kereszt evangéliuma. Utam vége is a láthatatlanba torkollik: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt”. – „Boldogok, akik nem látnak és hisznek”; akik hisznek a láthatatlanban.
