Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
1Ján 2,12-17
„Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért.” (12. v.)
Az igaz istenismeret második alapja a bűn kérdése. „Írok néktek,…” azt akarom, ne felejtsétek el! Emlékezzetek rá, mert ebben van a ti váltságotok! A világosságban való élet alapja a bűnbocsánat. Az Istentől való elszakadás oka a bűn, amelynek a következménye a szellemi halál. A sötétség urának hatósugarában a hitetés erősebb, mint az igazság. Az igazság tényének alapja a Golgota dicsőséges diadala által örökké megáll. „Nincs többé kárhoztató ítélet…”(Róm 8,1.v.) Minden ember bűne megbocsátatott? Akik „gyermekek” lettek, csak azoknak az adóslevelét vitte Krisztus testében a keresztfára? Nem! Minden emberét! Gyermekek csak azok lettek, akik hittel igent mondtak Jézusnak, és nemet a sötétség urának, és megnyerték a bűneik bocsánatát. Ez az Isten akarata! A sötétség világa pedig “elmúlik, és annak kívánságai is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (17. v) „Jöjj azért, Úr Jézus, erősíts meg, és segíts a cselekvésben. Add, hogy munkánkban is kegyelmed mutatkozzon meg. Adj növekedést, hogy minden dolgomban elnyerjem áldásodat”. (Salomo Liscow)
Ajánlott igeszakasz: 1 Kor 7,31; Jak 1,10. 4,14; 1 Pét 1,24-25; 2 Pét 3,10
1Ján 2,7-11
„Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.” (9. v.)
Ezen a héten az igaz istenismeret alapjait vizsgáljuk. Veszélyes nem tudomásul venni, hogy a világosság és a sötétség frontvonalában éli meg Jézus sötétségből kihívott tanítványa a földi pályafutását. Sötétségben születtünk, de Isten szeretetének világossága beragyogott szívünkbe és megszabadított a sötétség meddőségétől. A világosság új parancsa íródott a szívünkbe, „hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.”(8b.v) A sötétség ura bár legyőzetett, de nem akarja tudomásul venni a vereségét. A megtévesztés és hazugság eszközeivel szüntelen árnyékként velünk van. Fontos megvizsgálni a szavainkat, nincs-e ellentmondás beszédünk és a cselekedeteink között. Miközben azt mondom, ismerem az Istent, a sötétség vakságában szenvedek. „Ó, ismeretlen Isten! Olyan helyeken keresünk téged, amelyeket már elhagytál, és még akkor sem ismerünk fel, amikor előttünk állsz. Add, hogy rád ismerjünk idegenségedben is, és ne ragaszkodjunk a megszokott fájdalomhoz, hanem szabadon hirdessük a feltámadást Krisztus nevében”. (Janet Morley)
Ajánlott igeszakasz: 3Móz 19,18; Jn 13,34
Online Biblia
R – „Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére. Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (Zsolt 133,1-3) Az atyafiak itt említett gyönyörűséges együtt lakozása az Isten Lelkétől vezetett és fegyelmezett közösség. Az áldások, az új élet ígéreteinek várományosa nem az egyén, hanem a közösség: „Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” A közösségen belül az új élet túláradó teljességét akarja munkálni az Úr (2), hogy Dáviddal együtt boldogan vallhassam: „csordultig van a poharam” (Zsolt 23,5). – Nem az üresen kongó – esetleg kisöpört és felékesített –, hanem ez a túláradó élet nyer koronát, s szabadul meg a kárhozaton túl a bűn hatalma alól is.
E – „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket… Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.” (2Kor 7,1.16) Megtisztulni nem a bűnre tekintve, hanem az ígéretekre nézve lehet. Az üdvösség ígéretében nem az a legdrágább, hogy a Mennyből kimaradnak az életünket idelent keserítő negatívumok: bűn, halál, betegség, szenvedés stb., még csak nem is az aranyváros, üvegtenger, fehér ruha, pálmaág, korona, hanem az, hogy: „leszek néktek Atyátok…” (6,18). A korinthusiak lelki, testi megtisztulásában mindenképpen bízott Pál – az enyémben is bízott az Úr. – Bűneimmel, engedetlenségemmel nem akarok szomorúságot okozni Néki!
