Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Ef 2,11–22
„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (14. v.)
„Tudjátok-e, testvérek, hogy Jézus nem volt sem katolikus, sem református?”- kérdezte viccesen egy ökumenikus istentisztelet során a lelkész. Tényleg megmosolyogtató a kérdés, de sajnos nem hiábavaló feltenni. Pál korában a zsidóság számára – akik a kiválasztottság tudatában éltek –, nehéz volt elfogadni, hogy az addig pogánynak titulált közösség Isten számára éppolyan fontos, mint ők maguk. A mai keresztény felekezetek elkötelezett – vagy inkább fanatikus – hívei sokszor nem éppen ilyen ellenséges indulatokkal néznek a más egyházhoz tartozókra? De valójában kit is ítélek el ilyenkor? Egy egyházat? Nem. Embereket. Olyan embereket, akiket nem is ismerek. És ha ki-ki a saját egyházára gondol, abban mindenki tökéletes? Vagy épp azok az alapelvek, amiken nyugszik az egyházunk, mindenben kifogástalan? Isten megbékéltette az embert Krisztusban önmagával. Ez a lényeg. Akár katolikus, akár református, vagy bármilyen keresztény felekezethez tartozunk is, ez mindannyiunkra igaz. Tekintsünk hát így egymásra!
Ajánlott igeszakasz: Gal 3,27–28
Ef 2,1–10
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (8. v.)
Hiszek Istenben. Hiszek Istennek. Van különbség a két mondat között? Azt gondolom, igen. Az első mondat értelme, hogy nem vitatom Isten létezését – ahogy az ördögök sem vitatják (Jak 2,19). A második viszont egyértelművé teszi, hogy nemcsak a létezését nem kétlem, de a szavait sem vonom kétségbe. Mi tehát a lényeg? Az első mögött nincs kapcsolat, míg a másik azon alapszik. És miért is hisszük el Istennek azt, amit mond? Hát miért hisszük el egy barátnak azt, amit mond? Nem azért-e, mert megbízunk benne, és tapasztalatunk is van arra nézve, hogy amit mond, az úgy is lesz? Ha egy ember tekintetében tudunk így gondolkodni, hogyne bízhatnánk rá magunkat arra az Istenre, akinek mindenre van hatalma? És miben mutatkozhat meg vajon ez a hit? Templomba járásban, vagy abban, hogy kereszt van a nyakláncomon? Vagy inkább ebben: bevásárolok a beteg szomszédomnak, akinek nincs segítsége; nem esem kétségbe, ha épp elveszítem a munkámat; és tudom, hogy üdvösségem van. Kedves testvérem! Hiszel-e Istennek?
Ajánlott igeszakasz: Zsid 11,1
Online Biblia
R – „Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél? És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!” (2Sám 7,18-19)
Isten nem veti szememre azt, amit megbocsátott – mert háta mögé vetette bűneimet –, de jó, ha időnként arra gondolok: ki voltam, sőt ma is ki vagyok Jézus nélkül, hogy nagyon hálás lehessek érte: kivé lettem Jézusban. Mennyi ígérettel, ajándékkal, meg nem érdemelt kegyelemmel árasztotta el életemet mostanában! És szabad örvendeznünk messze időre való ígéreteknek, melyet „házunk” felől tett. ‒ Nyugtalanság, félelem nélkül teszem le jövendőnket hűséges Urunk kezébe!
E – „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lk 17,32)
Lót feleségének az volt a bűne, hogy megállt és visszatekintett. Ha a szabadulás hegye felé elindított élet megáll, ha az otthagyott Sodoma húzza, vonja visszafelé, ha előre is menne, de mégis vissza-visszatekintget, elkerülhetetlenül megkövesedik az az élet. Görbe a barázda, ha hátratekintgetve szántja a gazda. Mint Jézus mondja: nem méltó őhozzá az ilyen élet. ‒ „Egyet cselekszem: a hátam mögött valókat elfelejtem, az előttem valóknak néki dőlök, s úgy igyekszem a Krisztus elhívása felé.”
