
A 2024. ÉV VEZÉRIGÉJE
„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)
Nem lehet megszokni, hogy Isten igéje a kegyelmet kapott embernek olyan követelményeket állít, amelyeket saját erőből képtelen teljesíteni. Kegyelem, hogy nem ezek nem teljesítése miatt van örök kárhozat, és az is kegyelem, hogy nem ezek teljesítése miatt részesedünk az örök életben, hanem Jézus Krisztusért a belé vetett hit által. Neki van joga szeretetre biztatni. Ritkán használatos a „minden” szó, hogy ha megbecsüljük, amit jelent. S itt helye van. Nem válogathatunk a dolgok között, hogy mit végzünk szeretetben, és mit nem. Mindent szeretetben kell véghezvinni. Azt is jelenti ez, hogy nemcsak elkezdeni kell szeretetben mindent, hanem egészen a végéig szeretni. Ehhez benne kell élni Isten szeretetében és szeretésében, s ugyanígy a felebarát szeretésében. Ne a kényszer és ne az érdek motiváljon, hanem az, amit Jézus tett érted szeretetből. Az, hogy meghalt érted, amikor még el sem követted az első vétkedet. A kegyelem régóta várt, ragadd meg, és szeress mindenkor úgy, ahogyan Jézus tette! „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1b)
Ajánlott igeszakasz: Jn 13.
Kohn Zsolt főtitkár
Gal 3,19-29
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”(26. v.)
Ebben az igeszakaszban Pál folytatja a törvény és Krisztus kapcsolatát. A törvény, nevelőnk, Krisztusra vezérlő mesterünk, de miután eljött a Krisztus bűnért való áldozatába vetett hit, nem vagyunk a törvény alá vetve. Jézus többször kijelentette, hogy nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem azért jött, hogy betöltse. Ez az a botránykő, amely a korabeli zsidó tanítókat teljesen felháborította, mert sehogy sem értették meg, hogy Jézus azáltal, hogy saját testét adta áldozatul, mint Isten fia, betöltötte az egész törvényt, amit addig egy embernek sem sikerült. Ezért kellett meghalnia, az irigység és a gyűlölet nem hagyta, hogy éljen. Ezáltal vagy te és én is Isten szeretett gyermeke, mert neki meg kellett halnia a te, az én és minden ember bűnéért. Ezért, higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, mind te mind a te házad népe. (Ap.Csel 16,31)
Ajánlott igeszakasz: Gal 2, 6-12: 2Kor 5,19-21
Gal 3,15-18
„Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet.”(17. v.)
Pál apostol első missziós útján keletkezett a galaciai gyülekezet, elsősorban zsidókból lett keresztyének voltak, akik Pál bizonyságtétele alapján fogadták be a Krisztusról szóló evangéliumot. Miután Pál tovább utazott, tévtanitok érkeztek, akik hangsúlyozták a törvény betartását, más evangéliumot hirdettek. Pál a tévtanítás ellen emeli fel szavát és az Ábrahámnak tett isteni ígéretre hivatkozik, amely Krisztusban teljesedett be, az Ő golgotai áldozatában lett igenné és ámenné. Ha az ember ezek után ragaszkodik a törvény betartásához (amelyet egy nemzedék sem tudott teljesíteni) akkor visszautasítja Isten hit által, kegyelemből adott áldozatát és saját cselekedetei alapján akarja elnyerni az ígéretet. Ezzel semmivé teszi Krisztus áldozatát, mert Jézus Krisztusban, Isten adott találkozót az embernek, de mivel az ember Jézust a gyalázat fájára taszította a törvény szerint, ez a törvény nem tud rajta segíteni. CSAK A KEGYELEM, csak Isten irgalma törölheti el a bűnt, Jézus keresztáldozata által. Voltál már Isten előtt a találkozón?
Ajánlott igeszakasz: Róm 3,21-28; Róm 4,1-8
Online Biblia

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét. Wikipédia