
A 2024. ÉV VEZÉRIGÉJE
„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)
Nem lehet megszokni, hogy Isten igéje a kegyelmet kapott embernek olyan követelményeket állít, amelyeket saját erőből képtelen teljesíteni. Kegyelem, hogy nem ezek nem teljesítése miatt van örök kárhozat, és az is kegyelem, hogy nem ezek teljesítése miatt részesedünk az örök életben, hanem Jézus Krisztusért a belé vetett hit által. Neki van joga szeretetre biztatni. Ritkán használatos a „minden” szó, hogy ha megbecsüljük, amit jelent. S itt helye van. Nem válogathatunk a dolgok között, hogy mit végzünk szeretetben, és mit nem. Mindent szeretetben kell véghezvinni. Azt is jelenti ez, hogy nemcsak elkezdeni kell szeretetben mindent, hanem egészen a végéig szeretni. Ehhez benne kell élni Isten szeretetében és szeretésében, s ugyanígy a felebarát szeretésében. Ne a kényszer és ne az érdek motiváljon, hanem az, amit Jézus tett érted szeretetből. Az, hogy meghalt érted, amikor még el sem követted az első vétkedet. A kegyelem régóta várt, ragadd meg, és szeress mindenkor úgy, ahogyan Jézus tette! „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1b)
Ajánlott igeszakasz: Jn 13.
Kohn Zsolt főtitkár
Jel 10,1-11
„Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom”. (10.v.)
A felhőbe öltözött, szivárványos fejű, tűzoszlop lábú hatalmas angyal nem Krisztus, de őt reprezentálja és az exodus Istenére emlékeztet: ugyanaz a szövetséges Úr kíséri népét ma is. A tengerre és földre tett lába hirdeti: az ő uralma minden történelmi és szellemi térre kiterjed – a hívő nem „gazdátlan világban” szenved. A hét mennydörgés elhallgatása: Isten tudatosan tart vissza információt – nem tudunk mindent, de minden, ami az üdvösséghez kell, kijelentetett. Ez alázatra és bizalomra hív. Az angyal esküje üzeni: a történelem nem szétfolyó káosz, hanem Isten esküvel szentesített tervének tere. Nem lesz többé idő – nem az idő, hanem a késlekedés végét jelenti. Eljön a pont, amikor a szentek „Meddig még?” kiáltására végleges válasz érkezik. A titok teljesedik: Isten üdvterve a kereszttől indult, még töredezettnek tűnik, de dicsőségben megjelenik. A kis könyvecske, melyet nem csak magyarázni, hanem „megenni” kell: belülről formáló, identitást adó kijelentés. Édes a szájban: az Jóhír öröme. Keserű a gyomorban: az ítélet, a bűnre diszponáltság komolysága, és a szolgálattal járó szenvedés. A hűséges tanú életében az öröm és a gyász egyszerre vannak jelen. Az egyház feladata nem önvédelmi bujkálás, hanem Krisztus tanúság a vihar közepén. Mikor Urad formál: keserédes, ahogy továbbadod táplál: a keserű is édes!
Ajánlott igeszakasz: Ezék 3, 1-27
Jel 9,13-21
Kiemelt igevers (20-21): A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.” (20-21.v.)
Az Eufrátesznél megkötött négy angyal a keleti birodalmak (Asszíria, Babilon) jelképes örökségét jelenti, ők Isten nem isteni hírnökei. Megkötésük-eloldásuk egészében a bűnáldozati oltártól támadó hangtól függ. Ők Isten népének is Istentől rendelt ellenségei, hogy népe hallja az oltártól csendülő Hangot és ne a harsona-hangtól rettegjen, bár a kétszázmilliós sereg számszerűsége az ítélet megsemmisítő teljességét fejezi ki. A harsonák halált hozó elemei: tűz, füst, kén az Úr ítélő megjelenéseire utalnak (Szodoma, Sínai), ez Isten közvetlen ítélő tette, nem csupán természeti vagy politikai katasztrófa. A záró versek a drámai csúcspont: a harsonák elsődleges célja nem a megsemmisítés, hanem megtérésre való felszólítás. Az, hogy ez a felszólítás nem talál meghallgatásra, igazolja a bűnről szóló tanítás komolyságát: az emberi szív hajthatatlan Istenével és ítéletével szemben. Pedig Ő a megkeményedés eszközeként engedi meg azok számára, akik elutasítják kegyelme evangéliumát.
Ajánlott igeszakasz: Zsolt 115, 1-12
Online Biblia

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét. Wikipédia